Versek – A beteg szív csókja….

A versek elgondolkodtatnak, esetenként mély igazságokra emlékeztetnek!

Sokszor szenvedünk a múltbéli események miatt!

 

A beteg szív csókja…

 

Felvillan halvány csókja a földnek
Alkonyatkor, halk szelekkel lágyan.
Ott állunk és a fátyol fellibbenhet,
Kiszínesedett arccal, mindahányan.

Letépett emlékek foszlányai ködölnek,
Zörgő szekéren jön felénk a múltunk hangja,
Üvegszemekkel nézünk, bűneink gyötörnek,
Buzogánnyal rohanunk eltörni a múltat.

De fáj, hogy a fájdalom rátapad arcunkra,
Végeláthatatlan birkózunk, nem lehet itt győzni,
Napégette vágyaink szívünkben csak dúlnak,
E földi csóktól nem tudunk igaz békére lelni.

 

Írta: Benkó Attila (2016.12.05.)

 

 

Örülök, hogy itt jártál!
 
Nézd meg az egyik egypercesemet is. Nagyon tanulságos “egyperces” olvasmány! Kattints ide: Egyperces: Szeretlek, hiányzol….