Versek – A beteg szív csókja….
A versek elgondolkodtatnak, esetenként mély igazságokra emlékeztetnek!
Sokszor szenvedünk a múltbéli események miatt!
A beteg szív csókja…
Felvillan halvány csókja a földnek
Alkonyatkor, halk szelekkel lágyan.
Ott állunk és a fátyol fellibbenhet,
Kiszínesedett arccal, mindahányan.
Letépett emlékek foszlányai ködölnek,
Zörgő szekéren jön felénk a múltunk hangja,
Üvegszemekkel nézünk, bűneink gyötörnek,
Buzogánnyal rohanunk eltörni a múltat.
De fáj, hogy a fájdalom rátapad arcunkra,
Végeláthatatlan birkózunk, nem lehet itt győzni,
Napégette vágyaink szívünkben csak dúlnak,
E földi csóktól nem tudunk igaz békére lelni.
Írta: Benkó Attila (2016.12.05.)
Örülök, hogy itt jártál!
Nézd meg az egyik egypercesemet is. Nagyon tanulságos “egyperces” olvasmány! Kattints ide: Egyperces: Szeretlek, hiányzol….
Az oldal nyomtatásához kattints ide!
Legutóbbi hozzászólások